Anya! Amikor azt mondod rossz vagyok, én nem tudom, hogy ez mit jelent.
Azt viszont tudom, hogy szomorú leszek, és félek, hogy így már nem is szeretsz.
Látom a mérges tekinteted, és attól tartok, igazán nagy bajban vagyok.
Most nem akartam odaadni a játékom, ő pedig elvette. Hát meglöktem érte.
Kicsúfoltak nap közben, és nagyon mérges lettem. Bántottak, így verekedtem.
Nem tudtam, mi mást tehetnék...
Toporzékolok és annyira mérges tudok lenni, hogy majd szétrobbanok.
Nem sikerül mindig időben megnyugodnom.
Ettől én rossz gyerek vagyok?
Tudom... néha elszaladok, és a jobbra helyett csak azért is balra rohanok.
De Anya! Kérlek, mondd, hogy ettől még ugyanúgy fontos vagyok.
Olykor annyira dühös leszek, hogy teli torokból kiabálok Veled.
Amikor így viselkedem... Anya! Te ugye még akkor is szeretsz?
Látom, hogy mérges vagy rám... és hogy kicsit szomorkás a szemed.
Anya! Kérlek, most ne feledd.
Én nem rossz vagyok.
Csak még gyerek.
