Reggel korábban felkelek, hogy legyen egy kis időm magamra is.

Hamarosan ébrednek a lurkók, mellettük a stratégiát fontos jól megválasztani.

Még mielőtt kilépnénk az ajtón, biztosan lesz rajtam nyál és kakaófolt, néhány szem morzsa, náthás időszakban minden más is. Erre érdemes figyelni.

Fontos megbeszélés a mai, próbálok átszellemülni.

Igen. Érzem, hogy jó leszek.

Igyekszem sorba rendezni a gondolataim, amit egy rekedt "Anyaaaaa!!!" szakít félbe.

Majd olyan mély köhögés követi, hogy megrezzenek.

Próbálom nyugtatni magam, miközben a lurkó jön, s néhányat ugat menet közben. 

Lehet, hogy csak a reggel miatt. Kakaó betölt, gyerek csillapodik; az orra elkezd folyni.

Most már aggódhatok? 

Nagyfiú is ébredezik, ő már egy kiáltással egybegyúrt nyüszítéssel.

Aztán rohan, és elfoglalja méltó helyét a fehér trónon.

Sokat időzik.

Baj van?

Igyekszem megőrizni a hidegvérem. 

Erőtlen "kééész vaagyoook" hangzik fel. Miután kijön, arca kezd torzulni; visszairamodik, és átöleli a csészét.

Komolyan kezdek aggódni.

Ma oda kell érnem. A mai napot muszáj megoldanom. 

Fiúk... miért pont ma?!

Lurkó állapota valamivel jobb, már nem ugat. 

Nagyfiú helyzete kétségbeejtő. Eddig 3 maratoni futás, egyre jobban öleli a csészét.

Ma nem mehet oviba.. Bevigyem magammal? Egyáltalán hogy vigyem? Buszra így nem szállhatunk. 

Ott a kocsi. De még sosem vezettem arra. Félek, hogy rommá töröm. De most komolyan. ROMMÁ.

Néhány perces motivációs beszéd után, gyerekeket összerakom, nyargalunk lefelé.

Kocsival megyünk.

7:45-re legkésőbb benn kell lennünk a bölcsiben. 7:40 van. Biztató.

Mire bepakolom őket,  lecsitítom a kedélyeket, a mutató már kétségbeejtő távlatokban jár.

8:01-re benn vagyunk, közepes bűntudat és annál nagyobb hálálkodás után a lurkó ott marad.

A mai napot kibírja. Ugye nem lesz baj? Holnap jobb leszek. Tényleg.

Vissza a kocsihoz, nagyfiúval bepattanunk.

Csilla bekapcs. Mondd, hogy merre menjek!

Merre? De mért arra? Oké.. nem kötekedem. Hallgatok Rád, elvégre te vagy a navi.

Az az érzésem, eltévedtem. Megkerültem egy villamost. Furcsa volt; meg egy kicsit rémisztő.

Nagyfiú közben szövegel, úgy látom kezd jobban lenni. Én is könnyedebb leszek.

Ez az út ismerős! Boldog vagyok. 40 perc után leesik merre járok. 

Sikerül leparkolnom. Remélem ez szabályos.

Kicsit belóg az eleje, de a többiek azt mondták, ez még nem vészes. Hiszek nekik.

Nagyfiút leadom. Kimondhatatlanul hálás vagyok.

Lassan megnyugszom. Sikerült időben ideérnem.

Már csak egy kérdésem van:

Tudja valaki, hogy hol lehet a gépem?