Vannak olyan helyzetek, amikben Anyaként választás elé kerülsz.
Egy-egy szituációt lazábban kezelsz, vagy kisebb sokkot kapsz, esetleg egy atomvillanás keretében kikelsz önmagadból.
Dönthetsz; és ez fontos.
Amikor a gyerekek pancsolás közben megtalálták a samponod, és csendben belenyomkodták a vízbe az összeset.
Amikor szeretnének segíteni takarítani, és egy csomag nedves törlőkendőt kiszedegetnek és azzal kezdenek el minden létező dolgot áttörölni, behabozni.
Amikor a kicsi nagyon szereti a krémeket, és 3 perc után feltűnik, hogy csend van.
Nem a megnyugtató fajta; inkább a baljós.
Amikor rátalálsz, a szobában a testápolód épp a szőnyegbe masszírozza kaján vigyorral, és két tenyérfoltnyi krémmel az arcán.
Te már elkéstél.
Látod az elfogyott sampont, a szétdobált törlőkendőt, az összehabozott holmikat, a csupakrém gyereket és szőnyeget.
A kicsik pedig ott vannak előtted, és vigyorogva, büszkén, a felfedezésük örömétől kis csínytalansággal és izgatottsággal a tekintetükben várnak.
Rád.
A válaszodra.
Közben azt remélik, hogy Te is ugyanazt látod, amit ők.