Ott voltam Veled a nevetésben, a nyári napsütésben, és a nyugalmad csendes perceiben.

Ott voltam a gyermeki ártatlanságban, egy kedves köszönésben, egy gyengéd ölelésben.

Ott voltam a makacsságban, a bohóságban, a vitatkozásban, és a megbocsátásban.

Ott voltam a legördülő könnycseppekben, a szomorúságban, és a magadra hagyatottságban.

Ott voltam a haragodban, a gyászodban, és az elviselhetetlennek tűnő fájdalmadban.

Ott voltam a kézben is, ami megtartott, mikor a terhem már majdnem összenyomott.

Ott voltam abban a halovány mosolyban, ami hitt Benned, és amitől hinni kezdtél önmagadban.

Ott vagyok most is; olykor csendesen, vagy könnyeden, máskor fájdalmasan és nehezen.

Megmutathatsz, vagy elrejthetsz.

Elfogadhatsz, de meg is vethetsz.             

Én ott leszek Benned ezentúl is; az életed utolsó percéig.