Ott voltam Veled a nevetésben, a nyári napsütésben, és a nyugalmad csendes perceiben.
Ott voltam a gyermeki ártatlanságban, egy kedves köszönésben, egy gyengéd ölelésben.
Ott voltam a makacsságban, a bohóságban, a vitatkozásban, és a megbocsátásban.
Ott voltam a legördülő könnycseppekben, a szomorúságban, és a magadra hagyatottságban.
Ott voltam a haragodban, a gyászodban, és az elviselhetetlennek tűnő fájdalmadban.
Ott voltam a kézben is, ami megtartott, mikor a terhem már majdnem összenyomott.
Ott voltam abban a halovány mosolyban, ami hitt Benned, és amitől hinni kezdtél önmagadban.
Ott vagyok most is; olykor csendesen, vagy könnyeden, máskor fájdalmasan és nehezen.
Megmutathatsz, vagy elrejthetsz.
Elfogadhatsz, de meg is vethetsz.
Én ott leszek Benned ezentúl is; az életed utolsó percéig.