M fogta a kilincset. Szíve a torkában dobogott.
Egy része - a Félelem - kérlelni kezdte.
- M! Maradj még. Itt biztonságos. Ezt te is tudod.
- Biztonságos... - suttogta M, és lehunyta szemeit.
- Engedd el az ajtót. Fájni fog ami a túloldalon van. - próbálkozott újra.
- A fájdalomtól senki sem védhet meg - sóhajtott.
- De én megvédelek. Maradj itt velem!
- Ha itt maradok a jót is feladom érted - vágott vissza M.
- A jó dolgoknak ára van, amit meg kell fizetned, ha kinyitod az ajtót.
- Nos, akkor remélem, hogy sokat fogok fizetni értük - közben erőtlenül elmosolyodott.
- Nem értelek M Itt is maradhatnál. Olyan jó barátok lettünk. - válaszolta a Félelem.
- Ne aggódj, nem foglak - nem tudlak - itt hagyni kedves barátom.
Ugyanúgy a részem leszel ezután is, csak megtanulom, hogyan győzzelek le.
M kinyitotta a szemeit és belenézett a Félelemébe, majd szorosabbra fűzte ujjait a kilincs körül.
Nézték egymást, aztán egyszercsak az ajtó zárja nagyot kattant.