Azt szokták mondani, gyerekkel az ember sosem unatkozik ugye? Egy pont nekik. Igazuk van.

Hozzájárul persze az is, hogy néhány szempontból eszméletlen mód szerencsétlen vagyok.

Orrszi porszi. Aki ismeri, tudja, hogy néhány alkatrészből áll, ezeket ha összeeszkábáljuk, működik ez a csodás szerkezet. (Aki nem ismeri: örüljön neki, mert az egyik legelvetemültebb masina, amit ember ki tudott találni a földtekén. Ui.: ha gyereked lesz, majd megtudod!)

Lényeg a lényeg, egyik eleme (amivel csatlakozik a porszívóhoz) eltűnt. Mivel a lurkó orra helyenként túlcsordul, sürget az érzés, szükség lenne a hiányzó részre.

Én rontottam el, mert odaadtam neki, hadd játsszon vele. Mert olyan édesen kérte, miközben egyértelműen tudtomra adta, márpedig neki AZ OTT kell.

Megfogadtam, hogy nem adom neki oda.. aztán újra megfogadtam...

És odaadtam.

5 perc alatt el is tüntette.

Ebben nagyon profi. Most komolyan MINDENHOL megnéztem ami ép, és éppen nem ép eszemen átfutott: játékok, nappali, konyha, fürdő, (vajon lehúzta a wc-n?), vissza a gyerekszobába és aztán újra meg újra.

NINCS SEHOL.

Kérdezem a lurkót hova tette, vigyorog. Örül a győzelmének, én meg szívok. Fogamat az orra helyett. 

Kérdezem újra. Mutatja a porszívót. Megdicsérem. Igen, örülök, de ez POR szívó, nem pedig ORR. Nem ezt keresem, bár jó, hogy ez MÉG megvan.

Belenyugodtam a vereségembe, de nem adtam fel. Másnap reggel nyargaltam a boltba és vettem egy másikat.

Szigorúan megfogadtam, hogy EZZEL már nem játszhat.

Minden alkatrésze megvan, Anya nagyon boldog. Anya szívhat. Orrot.

De olyan máshogy szív a porszívó... Egy kicsit mintha gyengébb lenne...

Szétkapom a szerkezetet, a cső végében pedig ott pihen a hiányzó alkatrész.