Vannak olyan helyzetek, amikben Anyaként választás elé kerülsz.

Egy-egy szituációt lazábban kezelsz, vagy kisebb sokkot kapsz, esetleg egy atomvillanás keretében kikelsz önmagadból.

Dönthetsz; és ez fontos.

Amikor a gyerekek pancsolás közben megtalálták a samponod, és csendben belenyomkodták a vízbe az összeset.

Amikor szeretnének segíteni takarítani, és egy csomag nedves törlőkendőt kiszedegetnek és azzal kezdenek el minden létező dolgot áttörölni, behabozni.

Amikor a kicsi nagyon szereti a krémeket, és 3 perc után feltűnik, hogy csend van.
Nem a megnyugtató fajta; inkább a baljós.
Amikor rátalálsz, a szobában a testápolód épp a szőnyegbe masszírozza kaján vigyorral, és két tenyérfoltnyi krémmel az arcán.

Te már elkéstél.

Látod az elfogyott sampont, a szétdobált törlőkendőt, az összehabozott holmikat, a csupakrém gyereket és szőnyeget.

A kicsik pedig ott vannak előtted, és vigyorogva, büszkén, a felfedezésük örömétől kis csínytalansággal és izgatottsággal a tekintetükben várnak.

Rád.

A válaszodra.

Közben azt remélik, hogy Te is ugyanazt látod, amit ők.