M fogta a kilincset. Szíve a torkában dobogott.

Egy része - a Félelem - kérlelni kezdte.

- M! Maradj még. Itt biztonságos. Ezt te is tudod.

- Biztonságos... - suttogta M, és lehunyta szemeit.

- Engedd el az ajtót. Fájni fog ami a túloldalon van. - próbálkozott újra.

- A fájdalomtól senki sem védhet meg - sóhajtott.

- De én megvédelek. Maradj itt velem!

- Ha itt maradok a jót is feladom érted - vágott vissza M.

- A jó dolgoknak ára van, amit meg kell fizetned, ha kinyitod az ajtót.

- Nos, akkor remélem, hogy sokat fogok fizetni értük - közben erőtlenül elmosolyodott.

- Nem értelek M Itt is maradhatnál. Olyan jó barátok lettünk. - válaszolta a Félelem.

- Ne aggódj, nem foglak - nem tudlak - itt hagyni kedves barátom.
  Ugyanúgy a részem leszel ezután is, csak megtanulom, hogyan győzzelek le. 

M kinyitotta a szemeit és belenézett a Félelemébe, majd szorosabbra fűzte ujjait a kilincs körül.

Nézték egymást, aztán egyszercsak az ajtó zárja nagyot kattant.